Apának...

...nagyon BOLDOG NÉVNAPOT kívánunk!!


Anya, Viki


Várunk haza!

Áll a baba...

Így kidőltem Anya hátán...


Próbálok felállni!! :))

Szóval az a helyzet, hogy Vikibaba 24-én koradélután a fiókba kapaszkodva 3-4-szer felhúzta magát álló helyzetbe, de persze megtartani még nem tudta magát.
És aztán addig addig gyakorolt, mígnem péntek (27-e) este - úgy, hogy én az ágyon feküdtem oldalt - a lábamra támaszkodva húzta fel magát, és pár pillanatig meg is tartotta, és azóta ezt rendszeresen csinálja, egyre több ideig.
Sőt, mostmár a kiságyában is próbál felállni, illetve Anyuéknál a lépcsőt szemelte ki segítségnek, itthon pedig legújabban a tv-állványt...
Úgyhogy egyre inkább résen kell lennem, nehogy túl nagyot koppanjon a Kisasszony...

Képek

Huncut fekvős vigyor november 1-jén ;))

És másodikára teliszájas csücsülős :))

És huncut "snufis" ;)

Néhány mostani videó

Így játszom én, mostanság, csak kevesebb dülöngéléssel... ;))



Bárhová eljutok villámgyorsan... :))

Rohan az idő...

Hát, nagyon gyorsan elszaladnak a napok, úgy, hogy nincs időm írni...
Viki mostanában 1-2 óránként ébreszt éjjel, úgyhogy igyekszem pihenni, amikor ő is alszik. Ez persze nappal elég ritka, bár mostanában alszik nagyjából egyhuzamban (közben kis szopi van legalább egyszer) 2 órát.

Egyébként egyre huncutabb a Kiscsaj, és egyre akaratosabb is (nem is tudom, honnan örökölhette... ;) )
Ha valami nem úgy van, ahogy a Nagyságos Kisasszony elképzeli, akkor komolyan elkezd balhézni, egy teljesen újfajta hangkombinációval. Sőt, ha valamiért rászólunk, amivel annyira nem kellene játszania, akkor dühösen ránk néz, és morog!

2 napja elkezdte a "va" szócskát, (amit már mond kb. 1 hónapja) úgy mondani, mintha egy kisoroszlán torkából jönne, és annyira tetszik neki, hogy órákon át nem hallok mást ezen kívül.

Mivel már kb. egy hete térdel Manócska, és nagyon ügyesen próbálkozik rajtunk átmászkálni a nagyágyon, annyira nem ért meglepetésként - de azért mégis sikerült meglepődjek persze- , hogy tegnap a komód elé döntötte a pelusos zacskót, kinyitotta a második fiókot, és addig-addig tornázott, amíg 3-4-szer egymás után egy pillanatra álló helyzetbe húzta magát.

Ja, és a jobb felső fogacskánk is igyekszik kitörni, úgyhogy ez is okoz némi nyűgösködést mostanság.

Hát ez a helyzet mostanság, igyekszem képeket is felrakni.

Ül a Baba... :)

Nem akartam elkiabálni, úgyhogy csak most írom le, hogy meggyógyultunk! Nem volt egyszerű, még pénteken is köhécselt Manócska, és az orrát is kellett szívni, de közérzetileg az első két napot leszámítva jól volt.
Mivel a földre nem akartuk letenni betegen, a mi ágyunkon hancúrozott, és erősített Viki, és múlt hét közepétől kezdve már egy pillanatra sem lehetett Őt egyedül hagyni az ágyon, még körülbástyázva sem, mert már vészes sebességgel halad, átnyomul minden akadályon...
Szombaton szépen kitakarítottunk (Baba a hátamon, mert így is utálja a porszívót, hogy nem az orrát piszkálom vele...), leterítettem a plédeket, és Manót letettem a földre. Háát, mit ne mondjak, nagyon élvezte, hogy nem süppedt bele a talajba, és még gyorsabban tudott haladni!
Vasárnap Anyuéknál is lent randalírozott a földön, nagyon klassz volt.

Aztán tegnap itthon, ruhákat pakoltam, Baba az ágyon volt még, és egyszer csak odanéztem, és csücsülve vigyorgott rám teli szájjal!! :))
Úgyhogy betegség ide vagy oda, ez alatt a két hét alatt ül a Baba, és még pocakkal a földön mászik! :))