Képek 3.

Ilyen jó kedvem volt tegnap is és ma is, amíg nem éreztem a kettős fronthatást...

Így szeretek Apán csicsizni!!! :))

Húú micsoda hétvégénk volt! :))

Pénteken koradélután Anyu és Hugi jöttek babaillatot szagolni, aztán Andris hozta a Szilvit és a Vivit, úgyhogy melegváltás volt, és végül a csajokért jött fél 7 fele a Fecó. Úgyhogy már a péntek is elég nyüzsgős nap volt Vikibabának, és még 2 nap hátravolt a hétből...
Én kitaláltam már a hét elején, hogy ki szeretnék szaladni a cipővásárba, így szombat reggel Apa elment vásárolni, én addig fejtem le tejcsit, biztos, ami biztos legyen, aztán reggeliztünk, és nekivágtunk. Andris kitalálta, hogy amíg én vásárolgatok, elkocsikáztatja a Babát a szüleihez, hogy lássák, és hogy Viki is kezdjen ismerkedni a környezettel. Én egy óra alatt végeztem, Apáék jöttek értem, aztán mentünk haza ebédelni, meg időmérőt nézni.
Persze a Baba megéhezett nagyszülőknél, úgyhogy nagyon jól jött a lefejt tejcsi, bár Kisasszony elég furán nézett Apára (olyan "buta vagy Apa, hát hol a cici, azt add ide, ne ezt!" tekintettel), hogy miért cumisüvegből kap enni, de éhes volt és benyelte. Aztán hazaérve mohón rácuppant a cicire... :)) Utána ebédeltünk mi is, megnéztük az időmérőt, aztán Apa még kiszaladt Tarcsára tisztított vízért (ezt isszuk mostanság), utána pedig elindultunk egy kis sétára a Manóval, hogy Andris tudjon takarítani. Ez nem volt egyszerű, mert végig kiabált a Lány, gondoltam a pocija fáj, mert nagyon bekajált, és kb. 20 perc után hazafelé vettük az irányt. A háztól nem messze vettem észre, hogy Viki elkezdett a sapka kötője felé kalimpálni, és úgy ítéltem meg, hogy annyira nem fúj a szél, leveszem róla. És láss csodát, csönd lett, utána még háromnegyed órát aludt a kocsiban, miközben toltam a popsiját...
Aztán Andris haverjai jöttek, hogy megbeszéljük az élet nagy kérdéseit pár pohár Jager és borocska társaságában, és persze, hogy megnézzék a Kicsilányt.
Vasárnap jöttek a tatai rokonok (Nagymamám, keresztanyám, unokanővérem és a családja) babanézőbe, aztán Anyuékhoz. Hívtak minket is, de én nem voltam biztos benne, hogy akarunk-e menni, de végül Andris lebeszélte, hogy kimegyünk. Úgyhogy Ő reggel elment focizni a srácokkal, közben beugrottak a tataiak (természetesen mindenki el van ájulva a lányzótól... ;) aztán mentek Tarcsára. Mi meg összeszedtük magunkat, mikor Andris hazaért, és mentünk utánuk.
Manócska nagyon jól viselte az új környezetet meg a sok embert, köztük még számára addig ismeretleneket is, egy hangja nem volt egész nap, csak amikor éhes volt (ami elég gyakran előfordult :) ).Kicsit mindenki megdajkálta, szundikált is sokat, bár szerintem nem túl mélyen. Kb. 5 óra kellett ahhoz, hogy kiboruljon a bili és elege legyen, úgyhogy fél 7 körül gyorsan kaptuk magunkat, és hazaszaladtunk. Itthon már semmi probléma nem volt, fürdés, kaja, alvás. Persze a hétfőt is nagyjából átaludta Vikibaba, és ma is rengeteget alszik, bár éjszaka volt egy éber, vidám időszaka, amikor gőgicsélt, nevetgélt ránk, mi meg persze majd elaludtunk... De ezekért a mosolyokért érdemes felkelni... :)))

Első látogatás a rendelőben

Először is, nő a baba, mint a gomba! Az első hónap végén, csütörtökön 4400 grammot mutatott a mérleg, amit pénteken a doktor néni is megerősített. 11:40-re volt időpontunk a tanácsadásra, nagyon klasszul sikerült összeszedni a kisasszonyt, és szép kényelmesen elsétáltunk a rendelőbe. Örültem is, hogy elmentünk otthonról, mert még mindig tartott az egész napos fúrkálás... Dokinéni mindent rendben talált, csak a lányzó piros cuncijára kaptunk másik krémet. Természetesen a pisilés pelus nélkül a legjobb, így ki kellett használni a lehetőséget, és gyorsan belepisilni a doktornéni kezébe.. :)) A türelem majdnem végig kitartott, csak a felöltözésnél törött el a mécses, de amint elkezdtem kitolni a kocsival, már aludt is a manó, mint a bunda... Úgyhogy még egy nagyot sétáltunk, tudván, hogy a kopácsolásban nem tud nyugodtan aludni.

Képek 2.

Nagyon alszom... ;))

És közben szépeket álmodom... :))


Még mindig szundítok... Bár túl gyakran nem teszem... ;)) Helyette "beszélgetek", nézelődöm, hamizom... ;))

1. hónap

Viktória egy hónapos!!! :)))

Nagyon gyorsan telnek a napok, és a Manó nem sok időt hagy még arra, hogy írkáljak...
De most talán szundikál kicsit...
Az előző hétvége is gyorsan eltelt: szombat forma-1 időmérő, aztán Apa vásárolt, ebéd, kis pihi, aztán Anya és Baba levegőzött, Apa takarított, utána pedig élveztük az együttlétet. Vasárnap Apa ment focizni, Anya babázott, forma-1-et nézett, aztán már Apával együtt ebéd, utána Apa nézett forma-1-et, Anya pihent. Közben Anyék is beszaladtak babanézőbe. Késő délután pedig indult a séta, Apa ötlete alapján a közeli cuki felé. ;)
A hétfői napot a védőnő és Apu látogatása dobta fel, majd kedden Anyu szaladt be, és kapott felejthetetlen mosolyokat a Kisasszonytól, aki épp egy kiadós séta után ébredt fel jókedvűen. Tegnap pedig Apa lepett meg minket, mikor a játszón voltunk! ;)
Ma sajnos a "szülinapi" sétát mellőzni kényszerülünk mert babakocsistól fújna el minket a szél, aminek nem örülök, mert pont most olyan zajok jönnek a fejünk fölül (lakást újítanak), mintha falakat bontanának, és így elég nehézkes aludni, bár Vikibabát annyira nem zavarja a dolog... :)
Este jön a méreckedés, holnap pedig meglátogatjuk az aranyos Doktor néninket, aki gondolom "hivatalos" adatokkal is szolgál majd.

Egy átlagos esti program

Apa hazaér, lepakol, babusgat, büfiztet, vacsorázik.
Eközben Anya mosogat, vasal, tereget, szoptat, vacsorázik.
Baba pedig alszik, nézelődik, nyöszörög, rázatja a popsiját, rotyizik a gatyeszba.
Majd fél 8 és fél 9 között sor kerül a pancsolásra, amit nagyon szeret a kisasszony. ;))





Utána Baba eszik, Apa fürdik, aztán Anya fürdik, Apa büfiztet, majd Baba telerakja a szép tiszta pelust.. ;) Következésképp Apa tisztába tesz, álomba ringat, addig Anya próbál szundítani (persze a legritkább esetben sikerül), és aztán mi is alszunk.

Első Húsvétom

Hát, mondanom se kell, hogy nagyon gyorsan telnek a napok, és minden nap jön valaki hozzánk, persze leginkább azért, hogy bennem gyönyörködjön. ;)
Pénteken Nagypapa volt itt a Nényikével, bár ebből sokat nem vettem észre, mert pont akkor nagyon aludtam... ;)
A szombat gyorsan eltelt, reggel Anya elvitt sétálni, és mire hazaértünk szép rend, és tisztaság fogadott minket (Apa kitakarított).
Ebéd után szerettem volna szundítani egyet Anyáékkal, de fájt a pocim, és nem tudtam sehogy feküdni, ezért Apa csicsizett hármónk helyett. Este jött a szokásos pancsi, amit nagyon szeretek, utána pedig egy kevésbé nyugodt éjszaka... Nagyon nyűgös voltam sajnos... :((
De a vasárnap nagyon gyorsan eltelt, mert reggel Nagymamáék voltak nálunk, később a Mamáék is átjöttek, aztán este megint benéztek Nagymamiék. Anya közben tojást festett, sütit sütött, úgyhogy Apa sokat foglalkozott velem. :)) Mivel elég jól kifáradtam, éjszaka elég jól aludtam. Hétfőn aztán jött a "sok" locsoló, de Anya nem engedte, hogy engem is bebüdösítsenek, csak Ő bűzölgött, de nagyon. Szóval locsolók: Volt a Papa meg a Fecó, az ő látogatásukat végigaludtam, csak Anya mesélte, hogy itt voltak, aztán hazaért Apa is két szimpatikus fiatalemberrel (haverok), és közben befutott egy eddig még ismeretlen fiatalember, akiről kiderült (Anya elmesélte), hogy Nagymaminak a mostohaöccse, Luigi. Szóval így így hatosban jól elbeszélgettünk, gyorsan el is telt a délután. Persze éjszaka megint fájt a pocim, ezért elég sokat voltunk fönt Anyával, Apával, pedig Apa már kedden ment dolgozni, jó lett volna aludnia... Aztán kedden megnézett minket a védőnő is, természetesen mindent rendben talált, és Nagypapa is beszaladt kicsit. Ja, és a lényeget majdnem elfelejtettem... Hát hogy mit hozott a nyuszi?! Anyáéknak sok csokit meg zoknikat, nekem pedig egy nagyon szép meggyes rágókát, és egy aranyos Micimacis tálkát, amiből majd ősszel klasszul tudom kóstolgatni a sok finomságot, amit Anya készít! :))

Két hetes vagyok!!! :))

Ma két hete, hogy kibújtam Anya pocijából!!!! :))
Mennyi minden történt ez idő alatt...
Hát először is, kaptam egy átlátszó "bevásárlókocsit" kiságy gyanánt, ami nagyon viccesen nézett ki, és nem is volt annyira kényelmes. Ezzel együtt Anyáékkal átköltöztünk egy szobába, ahol már "lakott" egy "néni". Nem nagyon tetszett az új hely, hideg is volt, meg emberek, hát nem ehhez voltam hozzászokva kilenc hónapig... Még szerencse, hogy legalább Anya és Apa ismerős hangját hallhattam... Itt töltöttünk el 3 napot Anyával.
Ezalatt a pár nap alatt jó sokat szundítottam, és csak kicsit nyekeregtem, ha bajom volt. Így Anya is tudott sokat pihenni. Apa minden nap sokat volt velünk, és sokan jöttek látogatni is, mindenki nagyon kíváncsi volt, hogy milyen is vagyok én.
Sajnos az első éjszakát Anya nélkül, a többi csecsemővel kellett töltsem, hogy Anya kipihenje a születésem miatti fáradalmakat, de én így is aludtam, mint a tej, nekem is volt mit kipihenni... :)
Másnap már hajnalban jött értem Anya, hogy odavigyen magához. Vele sokkal jobb volt aludni, bár egész nap nyüzsgés volt nálunk. Jöttek vizitelni Anyához, megnéztek engem is, jött a fényképésznéni, és még ki tudja, ki... Persze mindig akkor, amikor sikerült elszundítanom... És persze a nagyszüleim, nagynénijeim, unokatesóm... :) De nekik örültem nagyon.
Azért este sikerült kivernem a balhét, mert már nagyon éhes voltam, és Anya cicije nem kellett, hiába kínálta nekem. Így hát egyszercsak azt vettem észre, hogy valahova megyünk. Kiderült, hogy az előző esti alvóhelyemre igyekezett velem Anya. Ott két aranyos néni rájött, hogy éhes vagyok és végre kaptam egy kis kaját, így utána aludtam és hagytam Anyát is pihenni. Mikor felébredtem, megint kezdtem éhes lenni. Anya is felkelt, megint a cicivel próbálkozott, ami még mindig nem kellett nekem... Helyette kaptam egy korty cukros vizet cumisüvegből, arra jól ráharaptam, aztán Anya gyorsan kikapta a számból, és odaadta a cicit. Már most válogatós lennék?! Miután megkóstoltam a cukros vizet, meg a tápot, meg a tejcsit, rá kellett jönnöm, hogy ez utóbbi a legjobb!!! :)) Azóta nyomatom a sok finom tejecskét!!!
A szerdai nap is hamar eltelt a kórházban, csütörtökön pedig már jöttünk haza!!!
Délután megérkezett a védőnő is, másnap a doktor néni is megmacerált kicsit, de azóta pár nap kivételével csak eszem és alszom. Nem szerettem, amikor kint nagyon hirtelen lett nagyon meleg. Nem tudtam aludni, nyűgös voltam napokig, szegény szüleim se tudtak mit kezdeni velem. De most a hétvége óta megint egyre többet alszom, ami mindenkinek jó. És képzeljétek, múlt szerdán már kint voltam Anyával kendőben sétálni, pénteken és szombaton pedig kocsikával is elkezdtem felfedezni a Pillangó parkot! :))
Hát ennyit az első két hetem eseményeiről röviden.

Viktória születése

Az előző történet ott ért véget, hogy a doki bácsi úgy látta a szerdai vizsgálaton, hogy nem nagyon alakulnak a dolgok... Talán még 26-ára se lesz baba...
Így szombaton (21-e) nyugodtan mentünk Anyuékhoz Sándor, József napot tartani a baráti társasággal, Férjecském pedig közben visszajött osztálytalálkozóra Pestre.
Másnap hajnalban arra ébredtem, hogy 5 perces rendszeres fájásaim vannak... Minden előzmény nélkül... Persze egy darabig elhinni se akartam a dolgot, már csak a szerdai vizsgálat eredménye miatt sem. Úgyhogy kényelmesen megreggeliztünk, elmentek a vendégek, összeszedtük magunkat a Párommal, mondván, hogy hazajövünk, még pár cuccot összepakolunk, és bemegyünk a kórházba.
Így is lett, kb. egy órára értünk be, egy szimpatikus fiatal doktornő megvizsgált, majd miután megtudta, hogy 5 percre lakunk autóval, hazaküldött. (Ekkor már 3 perces fájásaim voltak, és a doki azt mondta, hogy az 5 perceseknél menjek be...)
Örültem, hogy hazamehetünk, mert naivan azt gondoltam, hátha legalább tudok szundítani egyet, hogy rápihenjek az eseményekre, mivel éjszaka nem sokat aludtunk. Hazafele beugrottunk Anyósomékhoz egy lecsóra. Otthon az alvás persze nem jött össze, feküdni nem is tudtam, csak ücsörögtem, járkáltam. Este megpróbáltunk lefeküdni, Andris szundított is kicsit. Én a kanapén szenvedtem, és gondolkoztam, hogy bemenjünk-e vissza a kórházba, vagy ne. Végül éjfél körülre jutottam elhatározásra, hogy inkább menjünk be, legalább tudjuk, hogy hogy alakulnak a dolgok.
Bementünk, megvizsgált egy másik doktornő, és kiderült, hogy a fájások rendszerességén kívül semmi nem változott, még mindig szűk egyujjnyira voltam nyitva. Kaptunk egy szülőszobát, bepakoltunk, átöltöztem (kaptam "klassz" hálóinget).
Innentől kezdve, bár nézegettem az órát, nem emlékszem, hogy mi mikor történt...
Hagytak minket a szobában vajúdni, majd sor került egy újabb vizsgálatra. Eközben megrepedt a magzatburok, úgyhogy élből megkaptam a beöntést is. Ezzel megint elment csomó idő, bár a budin ülni legalább kényelmes volt... :)
Ja, közben a szülésznő közölte, hogy szerinte délutánra (hétfő) lesz meg a baba, de közben a magzatvíz magzatszurkos volt. Mindenesetre hagytak még vajúdni, mondván, hogy legalább a doki legyen kipihent, ha már mi nem vagyunk azok... ;) Úgyhogy olyan fél 5 - 5 fele hívhatták a dokit, aki hamarosan meg is érkezett. Ő élből elrendelte a folyamat meggyorsítását, nehogy valami zűr legyen a babával, így kaptam az oxytocin infúziót, amitől egyre inkább fokozódtak a fájások és elkezdtem tágulni is.
Aztán egyszercsak az egyik vizsgálatnál a doki észrevette, hogy valamelyik "alkatrészem" elkezdett ödémásodni, és ezért nem tud a baba feje haladni a kijárat fele. De a doki bácsi szabaddá tette az utat a kisasszony előtt, és utána már pillanatok alatt, kb. 3-4- nyomásból kint is volt Viki baba. Kitisztították a tüdejét, aztán Apa elvágta a köldökzsinórt (ami a jutalom volt a velem átélt szenvedésekért, merthogy végig bent volt, és tartotta bennem a lelket :) ) , elvitték fürdetni, megmérni a Picilányt, aztán Apa visszahozta a pocimra, és együtt gyönyörködtünk benne.
Miután a doki megvizsgált, meg összevarta a gátsebet, Apa elment kajáért, mert éhesek voltunk, mint ezer farkas, mivel enni nem tudtunk, sőt, még vízért se voltam hajlandó elengedni Apát vajúdás közben... Szükségem volt a lelki támogatásán kívül a pocijára, aminek neki tudtam támasztani a buksim, meg a gatyazsebére, amibe kapaszkodtam a fájások alatt.
Szóval hozott két husis szendvicset, amit befaltunk, és aztán kb.másfél óra múlva szabadult fel egy ágy az egyik szobában, akkor áthurcolkodtunk oda.
Mindent egybevéve fantasztikus élmény volt, amihez hozzájárult Apa állandó közelsége, a szülésznők kedvessége és a doki bácsi szaktudása, humorérzéke, embersége.

Képek

Ma egy hete, hogy hazajöttünk a kórházból, most van kis időm folytatni a naplót. Először is mellékelek pár képet, aztán lassan elkezdem írni Viktória születésének történetét.

Még a kórházban:

Hazaérkezés:Apával:Csicsi a saját ágyikóban:Csicsi szopipárnán:

"Maszat arc":