Tudom, hogy rég jártam itt, de Vikibaba egyre több időt tud eltölteni nélkülem, és ezt ki kell használjam az itthoni teendők elvégzésére. Kiemelvén a legfontosabb eseményeket, így telt ez a majdnem két hét:
- Anyuék jártak nálunk sokszor, többször is sikerült "beszélgetést" folytatni Vikivel.
- Egyszer Sógornőmék is eljöttek, már nagyon kíváncsian, mert 3 hete nem látták a babát, és megállapították, hogy mekkorát nőtt, és milyen aranyosan mosolyog, gőgicsél.
- Tatyi barátnőm látogatott el hozzánk több alkalommal, de sajnos a Kisasszony örömködéseiből nem sokat látott, mert vagy aludt, vagy kissé nyűgös volt...
- Végre én is eljutottam pénteken a hathetes kontrollra (a 8. héten...). Este fél 9-re mentem, úgyhogy megfürdettük Manócskát, megetettem, hamar el is aludt, utána pedig nekiindultam. A babának nem hiányoztam, kapott egyszer tejcsit cumisüvegből, amiért még mindig nem rajong, de éhes volt, megette, aztán aludt tovább. Én pedig jól elbeszélgettem az időt a Dokival (szerencsére mindent rendben talált nálam) , mesélt ő is a már lassan 4 éves fiáról, úgyhogy 11-re értem haza... Már Apa is aludt...
- Voltunk a Doktor néninél is, egyszer azért, hogy a kórházi papírokat odaadjuk neki, ekkor nagyon jókedvű volt Viki, mosolygott, mesélt a rendelőben; másodszor pedig mikor megkaptuk a kéthónapos szurit, amit nagyon bátran viselt, csak egy pici pityorgás volt, mikor a tű belement a combijába.
- A baba kéthónapos "szülinapjára" átjöttek a haverok (Czagi, Zoli) és Andris munkatársa a párjával (Sale, Katic) babanézőbe. Manó eleinte kicsit nyűgös volt, de azért sikerült belőle kicsalni egy-két mosolyt és hangocskát.
- Aztán vasárnapra és hétfőre sikerült nyűgösebb, keveset alvós napokat összehoznia a Lánykának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése